Tartsatok velem, és kezdjük el együtt felfedezni ezt a fantasztikus nyelvet! :) Figyelem, csak bátraknak! (Na jó, nem is)

Sziasztok, Matej vagyok és szeretettel köszöntök minden kedves japánt tanulni vágyó újoncot! Nyugalom, én is nagyon kezdő vagyok. Hogy mennyire? Nos én egy, a neten talált könyvből tanulom, egyes egyedül, szóval ha véletlenül az oldalra kerül egy nálam jobban tapasztaltabb tanuló, az nyugodtan kijavíthat, ha netán valami hülyeséget írtam. Azok akik még mindig filóznak, hogy elkezdjenek-e japánt tanulni, azoknak leírom, hogy miért is érdemes elkezdeni.

Egyfelől, a japán is agglutináló, vagyis ragozó nyelv, csakúgy mint anyanyelvünk, a magyar. Tehát ragokat csatolnak a szavakhoz, így megváltoztatva azoknak a jelentését. Jómagam azért is kezdtem el tanulni, mert sok helyen olvastam, hogy milyen hasonló is a magyar nyelvhez. Részben igazuk is van. Amennyire hasonlít a magyarhoz, annyira különbözik is tőle. Ettől mindig borsódzik a hátam, és ez ösztönöz arra, hogy jobban belemerüljek eme fantasztikus nyelv tanulásába. Tudtátok, hogy Japánban úgy tanítják a diákoknak, hogy a magyarok a rokonaik? Személyes véleményem szerint, ebben tényleg van valami, én hiszek a rokonság létezésében. Na de ne merüljünk el ennyire ebben a témában, szívesen beszélek ilyen dolgokról, de ha ti is többet szeretnétek tudni, esetleg engem is oktatni szeretnétek, azt jelezzétek a közös E-mail címre. :)

 

Nem mondom azt, hogy könnyű nyelv, de azt sem, hogy nehéz. A beszédet könnyen elsajátítja az ember, a legtöbben az írás miatt irtóznak a Távol-keleti nyelvektől. Pedig ha rájövünk az írás logikájára, már nem is lesz olyan nehéz.

 

Alapból a japán nyelvben három írásrendszer van érvényben: Hiragana, Katakana és Kandzsi

 

Figyelem, mostantól már lehet kötözködni velem annak, aki jobban tudja nálam! xD

 

A hiraganát használják alapból ragok és kisebb szavak leírásához. A katakanával többnyire idegen eredetű szavakat és neveket írnak le. A kandzsival pedig a legtöbb szót, például a főneveket, tárgyakat.

 

További szépséges dolgok is vannak a japán nyelvben. Egyfelől az, hogy mennyire egy szótagolt nyelvről beszélhetünk. Minden mássalhangzót egy magánhangzó követ, kivétel ez alól az „N” mássalhangzó, ami tulajdonképpen az egyetlen önálló mássalhangzó a nyelvben ( a lágyításokba most ne menjünk bele). Illetve, hogy a japánban nincsen „L” betű. A japánban nincsen különírás sem, mindent egybe írnak.

 

Rengeteg jövevényszó került a japán nyelvbe, többnyire az angol nyelvből, és azokat is inkább torzítva vették át, részben az írásmódjuk miatt.

 

Lámpa (magyar) – Lamp (angol) – Ranpu [ランプ] (japán)

 

Itt szépen felfedezhető az amiről az előbb írtam. Az „L” helyet „R” betűt használnak annak helyettesítésére, és az „M” betű is lecserélődött „N”-re mivel két mássalhangzó az "N"-en kívűl nem állhat egymás mellett az írásmód miatt. A „ranpu”, mivel angol eredetű, ezért értelemszerűen katakanával írták.

 

Jómagam még nem merültem el az írásrendszerük tanulmányozásában, én inkább a beszédre gyúrok. Egy kisgyerek sem előbb tanul meg írni és azután beszélni.

 

Meg is osztom veletek, hogy melyik könyvből tanulok, ami inkább a beszédre gyúr.

http://data.hu/get/7379931/Lets_Learn_Japanese_Basic_1_-_Volume_1.pdf

Tartsatok tehát velem, és fedezzük fel együtt ezt a fantörpikus nyelvet! :)Véleményem szerint, egy egész jó könyvről van szó, viszont van egy iciripiciri hibája. Mégpedig az, hogy angol. Amikor leckéket fogok kitenni az oldalra, tulajdonképpen a könyvből átvett leckéket fogom leírni nektek magyarul. Megpróbálok majd képeket is kiszedni belőle, hogy könnyebben menjen majd a megértés. Tehát nem kell félni, amit írok az mind könyvből lesz kiírva és lefordítva magyarra, az én értelmezési módom szerint.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.